“A puha hóban, csillagokban,

Az ünnepi foszlós kalácson,

Láthatatlanul ott a jel,

Hogy itt van újra a KARÁCSONY.


Mint szomjazónak a pohár víz,

Úgy kell mindig e kis melegség,

Hisz arra született az ember,

Hogy szeressen és szeressék.


S hogy ne a hóban, csillagokban,

Ne ünnepi foszlós kalácson,

Ne díszített fákon, hanem

A szívekben legyen KARÁCSONY!”


/Szilágyi Domokos: Karácsony/