2012. május 6.-án Tiszafüreden került sor az 5. Intersport Tour de Tiszató 65 km-es kerékpár, valamint 57 km-es görkorcsolyaverseny megrendezésére. Már tavaly is részt vettem a versenyen görkorcsolya kategóriában, így tudtam mire számíthatok. Idén rekordot döntött a kategóriában nevezettek száma, 26-an álltunk a rajthoz. A célom az volt, hogy a tavalyihoz hasonlóan ismét elhozzam az aranyérmet, és ha lehet, a tavalyi időeredményemen is javítsak.

További képekért kérem kattintson a képre!

Az időjárással nagy szerencsénk volt, hiszen a rossz előrejelzés ellenére szép, napsütéses időnk volt, bár az erős szél a verseny első felében eléggé megnehezítette a dolgunkat.

Poroszlón a kerékpárútról indult a mezőny, ami a nagy érdeklődésnek köszönhetően szűknek bizonyult a rajtnál. Az indulás után a mezőny élére álltam és felvettem egy kényelmes, utazó tempót, amit néhány kilométer után egy nyolcfős élboly tudott tartani. A kezdeti felvezetés után átadtam a vezetést, hogy tartalékoljam az energiám. Az egyik versenyzőtársunk körülbelül 15 km után lassúnak érezte a tempót és nagyobb sebességre kapcsolt. Így három főre csökkent az élboly. Igyekeztünk váltogatni egymást a vezetésben, hogy a nagy szél kevésbé hátráltasson a haladásban. Hamar utolértük a negyed órával előttünk rajtoló kerékpáros mezőny versenyzőit, így a szélen kívül velük is meg kellett küzdenünk, mivel ők kevésbé voltak tekintettel a görisekre.

További képekért kérem kattintson a képre!

A verseny alatt két rosszabb minőségű útszakasz is nehezítette a dolgunkat. Az első Kiskörénél kezdődött, ahol már csak egy társammal küzdöttünk az élen. Megmásztuk a gátat, ami a rossz útburkolat miatt elég rázósra sikerült. Egymás mellett koriztunk, hogy egy esetleges bukásnál ne akadályozzuk egymást. A gáton átérve már szerencsére segítségünkre volt egy kis hátszél, innen ismét felváltva vezettünk. A második rosszabb útszakasz Abádszalóknál következett, ahol a kissé fáradt térdem már megérezte a rázkódást. Mikor megláttam a jelzőtáblát, miszerint már csak 5 km van hátra, minden erőmet és gondolatomat összeszedve elkezdtem keresni az előzési pontokat. Egy kereszteződésnél, ahol szélesebb volt az út, sikerült a manővert végrehajtanom, innentől keményen sprintelni kezdtem. A nagy hajrában összerúgtam egy kerékpárossal, amiből majdnem bukás lett, de végül sikerült korrigálni. Így 1 óra 58 perc 41 másodperces idővel teljesítettem az 57 km-es távot és 40 másodperces előnnyel értem célba.

Próbáltam az egész verseny alatt úgy taktikázni, hogy minél többet tudjak szélárnyékban utazni, hogy az utolsó kilométerektől kezdve minél nagyobb előnnyel érjek a célba.

Összességében a kis fáradtságtól, a fájó lábamtól és hátamtól eltekintve jó élményekkel zártam ezt a megmérettetést. Örülök, hogy mindkét célom sikeresen teljesítettem, hiszen a versenyt megnyertem, időeredményemen pedig 4 percet javítottam.

Remélhetőleg jövőre is lehetőségem lesz részt venni ezen a versenyen és újra elhozni a legfényesebb érmet! 🙂

További képekért kérem kattintson a képre!